Keresések és kisebb kutatások után egy kis füzetre leltünk. Lapjai már igen csak megbarnultak, és a borítóra már az idő rányomta a bélyegét, de a tartalom érintetlen maradt. A kis füzet közel nyolcvan évig lapult egy fiók alján.
De mi is áll benne:

„Mária kutacska búcsújáróhely, gróf Teleky József nagybirtokosnak a csobánkai határában lévő 1000 holdas erdejének keleti részén, a Pilis hegység egyik kies völgyében fekszik. A tizenkilencedik század elején ezen a helyen csak egy jelentéktelen forrás nyomai látszottak. A negyvenes években e vidéken egy lázzal összekötött különös betegség lépett fel, mely betegségtől nem csak a helybeli, de a környékbeli lakosságnak is sokat kellett szenvednie. E betegségben szenvedők csak vizet kívántak, és ezen óhajukat e kis forrás vizével elégítették ki.
Mindenkinek a bámulatára, mindazok akik e kis forrás vizéből ittak, e lázas betegségből gyórsan kigyógyultak és rövid pihenés után, újult erővel folytathatták munkájukat. E különös esetnek a híre igen gyorsan messze vidékreelterjedt, úgy hogy ezentúl a nép tömegesen kereste fel e helyet, hogy otthon fekvő betegeik számára e gyógyforrás vizéből hazavigyenek. E forrás vizétől igen sokan visszanyerték egészségüket, azért e forrást „lázkutacskának” nevezték el.  Az isteni gondviselés azonban e gyógyforrásnak egészen másjelenséget rendelt. Az 1842 ik év tavaszán ugyanis egy jámbor pásztor, ki e forrás közelében juhait legeltette, a forrásnál egyszerre vakító fényt pillantott meg. Eleinte nagyon megijedt, de mégis lassan magához térve, a fény keletkezése után kezdett kutatni és nagy bámulatára a forrásban a Boldogságos Szűz Mária képe, karján a Kis Jézuskával, tárult szemei elé. Azonnal befutott a faluba és elmondta látomását. Mindjárt sokan a forráshoz siettek és szintén saját szemeikkel látták az Istenanya képét. E naptól fogva, amint az nagyon is természetes a nép e forráshoz özönlött, segítséget keresve minden bajában, gyógyulást szenvedéseiben, betegségeiben. E forrást Isten adományának tekintették és Mária-kutacskának nevezték el. E kegyelemhely híre mind jobban és jobban elterjedt, s majdnem naponként keresték fel a forrást a betegek, akik testi vagy lelki betegségben szenvedtek. E kegyelemhely meglátogatására még a fővársoból is számosan jöttek. 1843-ban történt, hogy Budapestről a Mária-kutacskához egy teljesen megvakult asszonyt hoztak, aki itt remélte bajának gyógyulását.
Lender Mária volt a vak asszony neve, aki szemeit a forrás vizével megmosta és teljesen visszanyerte szeme világait. Hálából a boldogságos Szűz Mária – a betegek gyógyítója – tiszteletére 1844-ben e kápolnát építette a gyógyforrás fölé, mely kápolna ugyanazon év július -án Sarlós-Boldogasszony ünnepén ünnepélyesen beszenteltetett.”
Pillmann Alfonz plébános
Csobánka, 1933. évi június hó 7-én