Csobánkai cserkész szemmel az Őrség
Október 23-án hajnalban kisbuszokkal indultunk el 30 cserkésszel a hagyományos őszi portyánkra, Nyugat-Magyarország szegletébe, vagyis az Őrségbe, ahová még a honfoglaló magyarok telepítettek őrállókat, az ország nyugati kapujának védelmére. Innen ered a terület neve is.
A hosszú eseménytelen kocsikázás után egy gyönyörű, mesés őszi táj várt minket, amely rögtön feledtette a 4 órás monoton utazást. Szállásunk Kerkafalván egy típusos őrségi tégla ház volt kódisállással, ahol a vándorok, „kódisok” húzódhattak meg éjszakára vagy az eső elől. Persze nekünk ágy is jutott, nem kellett a bejárati ajtó előtt tanyát vernünk erre a pár napra.
Programban bőven volt részünk a rövid idő ellenére is. Csótár Rezső (Népművészet Mestere szakmai kitüntetés, 2006.) fazekas mester a nagyobbaknak a helyi pálinkák világába engedett belekóstolást, amíg a kisebbeknek a korongozást tanította. A mezőgazdaságból élő családok napi munkájából is kaptunk ízelítőt. Mivel a legeltetésre alapozott szarvasmarha-tenyésztés a meghatározó a vidéken, volt lehetőségünk boci kergetésre, tehenek simogatására, és még bikával is nézhettek farkasszemet a bátrabbak. Alaposan megismerkedtünk a veleméri és az őriszentpéteri, árpád-kori „fény” templomokkal, meglátogattuk a pityerszeri szabadtéri falumúzeumot, amely megőrizte az őrségi „szerek” régi életmódját, mert az épületek eredeti kinézetükben lettek helyre állítva. Fazekas múzeumot, több száz éves fazsindelyes szoknyás haranglábakat, és rengeteg látnivalót érintettünk még útközben. Persze ezek mellett maradt időnk túrázni az ottani erdőkben is, mivel portya nem múlhat el egy kiadós séta nélkül.
Képek hamarosan!