Kedves Pilisi Cserkészek!

Remélem még senki sem felejtette el, hogy àprilis 13-15. lesz a PCST. A helyszin 5 év utàn újra a Garancsi-tó és vidéke, vagy inkàbb Jeruzsàlem? Ugyanis a Szentföldet meg kell védeni…
A győztes katonàknak pedig nem sok tartalékuk marad a harcok végére, úgyhogy beérik egy kőlevessel, amelyikben – Amerika nem lévén fölfedezve – nem talàltatik sem krumpli, sem paradicsom sem paprika.

Indulás: 17.00 cserkészháztól
Tábordíj: 3000Ft
Felszerelés: az elmúlt évekhez hasonlóan. Eső és hideg várható.
Élelmezés: Szombat vacsiig mindenki az otthoniból lakmározik.
Ivóvíz: víz nyerési lehetőség csak a faluban lesz.

JM!

A teljesítménytúra Erzsi szemszögéből:
A rajthoz tömegközlekedéssel jutottunk el, ahol egy hosszas regisztrációs sor után rögtön nekivághattunk a távnak (12km) kb. 20 cserkésszel. Meg kell jegyezni, hogy a csapatunkból kettő kalandvágyó és lelkes nagy cserkész a 24 km-es utat tűzte ki célul. Gratulálunk Matyinak és Dominak, hogy végigcsinálták. Rövid gyaloglás után a kicsik a kicsit nagyobbak nyakába másztak. Ebédünket a Kevély tetején fogyasztottuk el, igen jólesően, mert már méterekről lehetett hallani a gyomrunk korgását.  A Zita futva érte el a pecsételő helyet, mert nem kapkodtuk a lépéseinket felfele. A megérkezésünk Pomázra rendezett formában őrsökben történt a Zita és a Peti vezetésével.  Zsíros kenyér (hagymával) és limonádé várt minket a célban. Hazafelé busszal és autókkal mentünk. Másnap mozdulni sem bírtam…

A szivacs őrs nem lustálkodik még tavasszal sem.  Kicsit megcsonkult létszámmal de biciklire pattant, és meg sem állt, amíg el nem fáradt! Maguk mögött hagyták Csobánkát, és csak tekertek szélsebesen (mivel akkor hátszelük volt) Újpestig. Majd egy közös fotózás a Megyeri-hídon és irány haza. A visszaút kicsit hosszabbra sikeredett, meg rájuk is sötétedett. Remélem, hogy nem lesz izomlázuk a másnapi teljesítménytúrára!

1848. március 15-ét joggal nevezi a történelmi emlékezet Petőfi napjának, ezért mi is a költő útját követjük Katona Tamás történésszel, aki nemcsak a felemelő pillanatokba avat be, hanem az események mögötti kulisszákba is bepillantást enged, és a nevezetes nap néhány ritkán emlegetett epizódját is fölvillantja az olvasó előtt.

„Petőfi lakásaihoz nem volt kegyes a sors, nemcsak az a – Jókai Mórral közösen bérelt – lakása tűnt el, amelyet március 15-én magáénak mondhatott, hanem 1937-ben lebontották utolsó pesti lakását a volt Marczibányi-házban – kezdi a történelmi útikalauzt Katona Tamás történész.

Petőfi innen indult el a Pilvaxba, amely már maga is tévedés, tudniillik a kávéházat a márciusi ifjak inkább Fillingernek hívták, hiszen Fillinger János volt a bérlője, és Pilvax Károly sem úgy írta a nevét, ahogy ma a Pilvax közben ki van írva, hanem két ellel és dupla vével. A Pilvax kávéházat természetesen szintén átépítették, de legalább egyik helyiségében megpróbáltak emléket állítani a múltnak. '48 március 15. bővebben… →

A téli „kicsi” portyánk, ahogy mi átéltük:

Származási hely: 2012 Téliportya

És ahogy néhányan elszenvedték:

Plusz még videó 1.
Plusz még videó 2.