Ablakomba besütött a holdvilág

Ablakomba, ablakomba besütött a holdvilág,
Aki kettőt-hármat szeret, nincsen arra jó világ.
Lám én csak egyet szeretek, mégis de sokat szenvedek.
Ez az álnok béreslegény csalta meg a szívemet.

Ha bemegyek, ha bemegyek a Baracsi csárdába,
Cifra nyelű kis bicskámat vágom a gerendába.
Aki legény, az vegye ki, aki bátor, az teheti,
Még az éjjel zsandárvérrel írom ki a nevemet.

Szeged felől, Szeged felől jön egy fekete felhő,
Szaladj kislány, szaladj kislány, mert megver a nagy eső!
Nem szaladok olyan nagyon, fáj a szívem, sajog nagyon,
Mert tudom már, miért sajog, elhagyott a galambom.

A Csitári hegyek alatt

A Csitári hegyek alatt régen leesett a hó,
Azt hallottam, kis angyalom, véled esett el a ló.
Kitörted a kezedet, mivel ölelsz engemet?
Így hát kedves kis angyalom, nem lehetek a tied.

Amott látok az ég alatt egy madarat repülni.
De szeretnék a rózsámnak egy levelet küldeni!
Repülj madár, ha lehet, vidd el ezt a levelet,
Mondd meg az én galambomnak, ne sirasson engemet.

Amoda le van egy erdő, jaj de nagyon messze van!
Kerek erdő közepében két rozmaring-bokor van.
Egyik hajlik a vállamra, másik a babáméra,
Így hát kedves kis angyalom enyém leszel valaha.

A jó lovas katonának

A jó lovas katonának, de jól vagyon dolga:
Eszik, iszik a sátorba’, semmire sincs gondja.
Hej, élet, be gyöngyélet, ennél szebb sem lehet,
Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret.

Paripáját megforgatja, úgy megyen dolgára,
Csillog-villog a mezőben virágszál módjára.
Hej, élet, be gyöngyélet, ennél szebb sem lehet,
Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret.

Ellenségre, nyereségre kimégyen próbára,
Megütközik, viaskodik, siet a prédára.
Hej, élet, be gyöngyélet, ennél szebb sem lehet,
Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret.

Fel van írva és rajzolva haragos kardjára:
Ez az élet a becsület a király számára!
Hej, élet, be gyöngyélet, ennél szebb sem lehet,
Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret.

Isten hozzád, apám, anyám és édes szerelmem,
Húgom, bátyám, sógor, komám, avagy jertek vélem!
Hej, élet, be gyöngyélet, ennél szebb sem lehet,
Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret.

Akkor szép az erdő, mikor zöld

Akkor szép az erdő mikor zöld
Mikor a vadgalamb benne költ
Olyan a vadgalamb, mint a lány
Sírva sétál a párja után.

Erre gyere, erre nincsen sár
Az ajtómon nincsen semmi zár
Az ajtómon, van egy fakilincs
Jaj istenek, még szeretőm sincs.

Ezt a kerek erdőt járom én
Ezt a barna kislányt várom én
Ez a barna kislány Viola
Én vagyok a vigasztalója.

Téged látlak minden álmomban,
Álmom után minden dolgomban,
Ha sóhajtok érted a panasz,
Ha örülök érted vagyok az

Jaj de sokat jártam, fáradtam
Mikor házasodni akartam,
Nem találtam kedvemre valót,
Csak az a szeretőm, aki volt

Által mennék én a Tiszán

Által mennék én a Tiszán, ladikon, ladikon, de ladikon.
Ott lakik a, ott lakik a galambom, ott lakik a galambom,
Ott lakik a városban, a harmadik utcában,
Piros rózsa, kék nefelejcs, ibolya virít az ablakában.

Által mennék én a Tiszán, nem merek, nem merek, de nem merek.
Attól félek, hogy a Tiszába esek, hogy a Tiszába esek.
Lovam hátán, seje haj, félrefordul a nyereg;
A Tiszának habjai közt elveszek, a babámé nem leszek.

Azok a szép szász leányok

Azok a szép szász leányok
Kihúzós kendobe járnak
Ki van húzva a kendője
Elhagyta a szeretője

Illik a tánc a cudarnak
Minden rongya lobog annak
Lobog elol, lobog hátul
Lobog minden oldaláról

Szeretelek, nem kellesz már
Szidott anyád, nem szidjon már
Nem fog meg az anyád átka
Szálljon a maga nyakára

Nem kivánok egyéb átkot
Számolj meg egy véka mákot
Élj addig még meg nem eszed
Minden napra egy-egy szemet

Éjjel nappal mindig iszom
Soha ki nem fogyszthatom
Árok, árok keskeny árok
Nem reméltem, hogy így járok

Bele estem, benne vagyok
A szerelem rabja vagyok
Bele estem, benne vagyok
Nem láthatok, nem hallhatok

Béreslegény, jól megrakd a szekeret

Béreslegény, jól megrakd a szekeret,
Sarjútüske böködi a tenyered!
Mennél jobban böködi a tenyered,
Annál jobban rakd meg a szekeredet.

Béreslegény mezítláb ment szántani,
A csizmáját otthon hagyta vasalni.
Kilenc kovács sem merte elvállalni,
Mert nem tudott rózsás patkót csinálni.

Bonchidai menyecskék

Bonchidai menyecskék ugrálnak, mint a kecskék,
Szeretőjük mindig más, az uruk csak ráadás.

Bonchidai híd alatt leány a legény alatt,
Azért feküdt alája, viszketett a bokája.

Bonchidai asszonyság vízért küldi az urát,
Míg az ura vízért jár, barna legény nála jár.

Viszik, viszik a szilvát, válogatják a javát,
Én is ettem belőle, szerelmes lettem tőle.

Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok

Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok,
A szegény legénynek utat mutassatok.
Mutassatok utat a szegény legénynek,
Nem találja házát a szeretőjének

Liba, liba, liba, apró pici liba,
Minek is mennék el már én a lagziba?
Minek is énnekem olyan lakodalom,
Akibe’ a babám maga a menyasszony.

Elmegyek, elmegyek

Elmegyek, elmegyek, hosszú útra megyek,
Hosszú út porából köpönyeget veszek.
Búval és bánattal kizsinóroztatom,
Sűrű könnyeimmel kigomboztattatom.
Fúdd el jó szél, fúdd el hosszú útnak porát,
Hosszú útnak porát, az én szívem búját.

Én az éjjel nem aludtam egy órát

Én az éjjel nem aludtam egy órát, hallgattam a régi babám panaszát. Éjfél után, seje-haj, kezdtem elszenderedni, jaj de bajos, ki egymást nem szereti.

De meguntam ezt a legényt szeretni, de még jobban a gyűrűjét viselni. Csütörtökön, seje-haj, megmondom az anyjának, köszönöm a jóságát a fiának.

Verje meg az Isten a te anyádat, mért csinálta, hogy bolonduljak utánad. Zúgja erdő, seje-haj, zendülj mező, falevél, szeresd babám, kit idáig szerettél.

Késő ősszel szállnak messze a fecskék, szomorúan telnek tőlem az esték. Látod babám, seje-haj, eljöhetnél egy este, meglátnád a bús szívemet lefestve.

Szivart szívtam, megégette a számat, más öleli az én kedves babámat. Más öleli, seje-haj, másnak ül az ölébe, más kacsingat a fekete szemébe.

Széles a viz, keskeny a hid felette, Rólad babám minden gondot leveszem. Úgy felejtsem, sejehaj, hogy még eszembe sem jutsz, Jóságodért fizessen meg, meg a Jézus.

Erdő, erdő, de magos a teteje

Erdő, erdő, de magos a teteje,
Jaj de régen lehullott a levele.
Jaj de régen lehullott a levele,
Árva madár párját keresi benne.

Búza közé szállt a dalos pacsirta,
Mert odafönt a szemeit kisírta.
Búzavirág, búzakalász árnyába’
Rágondol a régi első párjára.

Erdő, erdő, erdő, marosszéki kerek erdő

Erdő, erdő, erdő, marosszéki kerek erdő,
Madár lakik abban, madár lakik tizenkettő.
Cukrot adnék annak a madárnak, dalolja ki nevét a babámnak,
Csárdás kisangyalom, érted fáj a szívem nagyon.

Búza, búza, búza, de szép tábla búza,
Annak közepébe kinyílott a rózsa.
Tüskés annak minden ága, nem állja a madár lába.
Kedves kisangyalom, katonahíredet hallom.

Erdő mellett estvéledtem

Erdő mellett estvéledtem,
Subám, fejem alá tettem,
Összetettem két kezemet,
Úgy kértem jó Istenemet:

Én Istenem, adjál szállást,
Már meguntam a járkálást,
A járkálást, a bujdosást,
Az idegen földön lakást.

Adjon Isten jó éjszakát,
Küldje hozzám szent angyalát,
Bátorítsa szívünk álmát,
Adjon Isten jó éjszakát!

Este van már, késő este

Este van már, késő este,
Pásztortüzek égnek messze.
Messze, messze, más határon,
Az alföldi rónaságon.

A faluban minden csendes,
Még az éjmadár sem repdes,
Nyugodalom lakik benne,
Mintha temetőkert lenne.

Félre bánat, félre bú

Félre bánat félre bú, bolond aki szomorú.
Lám én milyen víg vagyok, hahahahaha
A szeretőm elhagyott, a marha
Ha elhagyott hagyjon is, megélek én magam is
Lám a bazsarózsa is…
Mégegyszer
Lám a bazsarózsa is kinyílik az maga is
Ha muszály
Sűrűn csillagos az ég, majd eszedbe jutok még
De már akkor késő lesz,
Sajnálom
De már akkor késő lesz, mert a szívem másé lesz,
Ha lesz
Is lesz…..

Falu végin van egy ház

Falu végin van egy ház,
Falu végin (Új idrom fidrom Gálica szikszom) van egy ház.

Abban lakik egy asszony.

Van annak egy szép lánya.

Julcsa annak a neve.

Sütött Julcsa pogácsát.

A Pistának od’atta.

A Pista azt megette.

A hideg is kilelte.

Eltemették a Pestát.

Fejfájára ráírták…

Fehér kapcát igazán

Fehér kapcát igazán, fehér kapcát nem húznék a lábomra.
Vidéki lányt, igazán, vidéki lányt nem hoznék a falumba.
Verd meg Isten azt a jó édesanyát,
Ki vidékről igazán, ki vidékről házasítja a fiát.

Fájhat annak igazán, fájhat annak a kislánynak a feje,
Kinek megházasodott, kinek megházasodott a kedvese.
Lám az enyem meg es házasodott, mégse fáj,
Mert tudom nálam igazán, tudom nálam szebb szeretőt nem talál.

Piros alma kigurult, piros alma kigurult a kosárbul
Nincsen aki felvegye nincsen aki megtörölje a sártól
Én felveszem megtörölöm a sártól a sártól
Kérek csókot kapok is, akár háromszázat is a babámtól.

Fölszállott a páva

Röpülj páva, röpülj,
Vármegye házára.
A szegény raboknak
Szabadulására.

Fölszállott a páva
Vármegye házára
De nem ám a rabok
Szabadulására.

Gábor Áron rézágyúja

Gábor Áron rézágyúja fel van virágozva.
Indulnak már a tüzérek messze a határba.
Nehéz a rézágyú: fölszántja a hegyet, völgyet.
Édes rózsám Isten véled, el kell válnom tőled.

Ha felmegyek a budai nagy hegyre

Ha felmegyek a budai nagy hegyre,
letekintek, letekintek a völgybe.
Ott látom a, ott látom a kicsi kertes házunkat,
Édesanyám szedi a virágokat.

Addig megyek, míg a szememre látok,
Míg egy sűrű erdőre nem találok.
Sűrű erdő közepében van egy magas kaszárnya,
Abba leszek háborúig bezárva.

 Hallod-e Te, szelídecske leány vagy-e vagy menyecske?

Hallod-e Te, szelídecske leány vagy-e vagy menyecske?
nem vagyok én szelídecske, sem nem leány, de sem menyecske.
Mer’ én kerti virág vagyok, a harmatért majd’ meghalok,
mer’ én kerti virág vagyok, a harmatért majd’ meghalok.

Ha Te virág vagy a kertben, én meg harmat vagyok benne,
este a virágra szállok, reggelig rajta úszkálok.
Hozd fel Isten azt a napot, hogy süsse fel a harmatot,
a füvekről a harmatot, a szívemről a bánatot.

Kinek nincs kedve itt lakni, menjen mennyországba lakni,
építsen az égre házat, ott nem éri semmi bánat,
építsen az ég szélére, ott nem éri semmiféle,
építsen az égre házat, hogy ne érje semmi bánat.

Házunk előtt, kedves édesanyám

Házunk előtt, kedves édesanyám, van egy magas eperfa.
Alá állok, kedves édesanyám, hogy ne ázzak alatta.
Csipkés annak a levele, sej, de jó szagú,
Egy legényért, kedves édes anyám, sose leszek szomorú.

Házunk előtt, kedves édesanyám, ragyognak a csillagok,
Énhozzám is, kedves édesanyám, egy pár csillag beragyog.
Énelőttem is irigyelik azt a csillagot,
Amelyik a babám ablakába három éve beragyog.

Házunk előtt, kedves édesanyám, folyik el a halastó,
Azon úszik, kedves édesanyám egy fekete koporsó.
Néha-néha kilátszik a csipkés szemfedél,
Rá van írva, kedves édesanyám, de hiába neveltél!

Hej, Jancsika, Jancsika

Hej, Jancsika, Jancsika,
Mért nem nőttél nagyobbra?
(Dunáról fúj a szél…)
Nőttél volna nagyobbra,
Lettél volna katona!
(Dunáról fúj a szél…)

Ha Dunáról fúj a szél,
Szegény embert mindig ér,
(Dunáról fúj a szél…)
Ha Dunáról nem fújna,
Olyan hideg sem volna.
(Dunáról fúj a szél…)

Hej, Vargáné

Hej, Vargáné káposztát főz,
Kontya alá ütött a gőz.
Hányja, veti fakalánját,
Kinek adja Zsuzsa lányát.

Nem adja azt más egyébnek,
Kara István őkelmének.
Még akkor neki ígérte,
Mikor bölcsőben rengette.

Hull a szilva a fáról

Hull a szilva a fáról, Most jövök a tanyáról,
Ej, haj! ruca, ruca, kukorica derce.

Egyik ága lehajlott, A szeretőm elhagyott,
Ej, haj! ruca, ruca, kukorica derce.

Ha elhagyott egy hétre, Elhagyom én kettőre,
Ej, haj! ruca, ruca, kukorica derce.

Ha Ő elhagy kettőre, Elhagyom én örökre,
Ej, haj! ruca, ruca, kukorica derce.

Kis kalapom fekete, Páva tolla van benne,
Ej, haj! ruca, ruca, kukorica derce.

Két szál pünkösd rózsa

Két szál pünkösd rózsa Kihajlott az útra,
El akar hervadni, Nincs, ki leszakítsa.

Nem ám az a rózsa, Ki a kertbe’ nyílik,
Hanem az a rózsa, Ki egymást szereti.

Nem szeretlek másért, Két piros orcádért,
Szemed járásáért, Szád mosolygásáért.

Kossuth Lajos táborában

Kossuth Lajos táborába’
Két szál majoránna,
Egy szép barna magyar huszár,
Sej, lovát karéjozza.

Ne karéjozz magyar huszár,
Mert leesel róla,
Nincsen itt a te édesanyád,
Sej, aki megsiratna.

Ne sirasson engem senki,
Jól vagyok tanítva,
Sem léptébe’ de sem vágtába’
Sej, le nem esek róla.

Mert a huszár a nyeregbe
Bele van teremtve,
Mint a rozmaring a jó földbe,
Sej, bele gyökerezve.

Madárka, madárka

Madárka, madárka,
Csácsogó madárka.
Vidd el a levelem, vidd el a levelem,
Szép magyar hazámba.

Ha kérdik, ki küldte,
Mondjad, hogy az küldte,
Kinek bánatába’, szíve fájdalmába’
Meghasad a szíve.

Megismerni a kanászt

Megismerni a kanászt cifra járásáról,
Tűzött, fűzött bocskoráról, tarisznya szíjáról.

Hücs ki disznó a berekből, csak a füle látszik,
Kanászbojtár bokor alatt a botjával játszik.

Megrakják a tüzet

Megrakják a tüzet,
Mégis elaluszik,
Nincs az a szerelem,
Ami el nem múlik.

Rakd meg, babám, rakd meg.
Lobogó tizedet,
Hadd melegítsem meg
Gyönge kezeimet!

Szól a kakukk madár,
Talán megvirrad már.
Isten veled, rózsám,
Magad maradsz immár.

Szerelem, szerelem,
Átkozott gyötrelem.
Mért nem virágoztál
Minden fa tetején.

Minden fa tetején,
Cédrus fa levelén,
Hadd szakított volna,
Minden szegény legény.

Lám, én szakítottam,
Meg is házasodtam.
Szelíd galamb helyett
Vadgalambot fogtam.

Megyen már a hajnalcsillag

Megyen már a hajnalcsillag lefelé,
Az én kedves galambom most megyen hazafelé,
Lábán van a csizmája, lakkos szárú kis csizma,
Rásütött a hajnalcsillag sugára.

Amerre mégy, édes rózsám, kívánom,
Hogy előtted a rét is tiszta rózsává váljon.
A zöld fu is előtted édes almát teremjen,
A te szíved holtig el ne felejtsen.

Még azt mondják, nem illik

Még azt mondják, nem illik a tánc a magyarnak.
Nem, ha néki cipellőt, s bő nadrágot varrnak.
De sarkantyús csizmának, kócsagtollas főnek,
Illik gyöngyös pártának, magyar főkötőnek.

Az én ingem lengyelgyolcs, csakhogy rojtja nincsen,
Az én csizmám karmazsin, csakhogy talpa nincsen.
Azért varrták a csizmát, hogy táncoljunk benne,
Ha rongyos is, foltos is, illik a tánc benne.

Megfogtam egy szúnyogot, nagyobb volt a lónál,
Kisütöttem a zsírját, több volt egy akónál.
Vardd meg varga a csizmám, megadom az árát,
Ha nem adom, odadom a szúnyogom háját.

Szánt a babám

Szánt a babám, csireg-csörög, sej haj, a járom,
Szánt a babám a benedeki határon,
Száraz a föld, hármas eke nem állja,
Szép a babám, Benedeken, sej haj, nincs párja.

Százados úr, sej haj

Százados úr, sej haj, százados úr ha felül a lovára,
Visszatekint, sej haj, visszatekint az elfáradt bakára.
„Ugye fiúk, szép élet a katonaélet?”
Csak az a baj, sej haj, csak az a baj, hogy nehéz a viselet.

Diófából, sej haj, diófából nem csinálnak koporsót.
A bakának, sej haj, a bakának nem írnak búcsúztatót.
Ágyúgolyó lesz annak a búcsúztatója,
Barna kislány, sej haj, barna kislány az Ő megsiratója.

(Cserkészváltozat)
Főszakács úr, sej haj, főszakács úr előveszi bicskáját.
Kiszámítja, sej haj, kiszámítja szegény cserkész adagját.
Nincsen olyan kis kenyér e széles világon,
Bicskájával, sej haj, bicskájával mit kisebbre ne vágjon.

Szélről legeljetek

Szélről legeljetek, fának ne menjetek.
Mert ha fának nekimentek, fejeteket beveritek.
Szilikút, szalikút, szentandrási sobrikút.

Tavaszi szél vizet áraszt

Tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom.
Minden madár társat választ, virágom, virágom.

Hát én immár kit válasszak, virágom, virágom.
Te engemet s én tégedet, virágom, virágom.

Zöld pántlika, könnyű gúnya, virágom, virágom.
Mert azt a szél könnyen fújja, virágom, virágom.

De a fátyol nehéz ruha, virágom, virágom.
Mert azt a bú nyomdogálja, virágom, virágom.

Udvaromon aranyvályú

Udvaromon aranyvályú, aranykút,
abból iszik arany kakas, arany tyúk.
Arany kakas mind azt kukorékolja,
a szeretőm Kolozsváron katona.

Dombon van a kolozsvári kaszárnya,
akármerről fújja a szél, találja.
Fújja a szél a kaszárnya tetejét,
de sok kislány siratja szeretőjét. / a kedvesét/

Udvaromon hármat fordult a kocsi,
édesanyám a kapuját nyissa ki.
Hozza ki a behívólevelemet,
Kolozsváron nem tudják a nevemet.

Kolozsváron nem tudják a nevemet
Majd megtudják, hogyha katona leszek
az én nevem fehér szegfű, liliom
ha meghalok, kinyílik a síromon

Három kislány kimegy a temetőbe,
mind a három letérdepel a földre.
Egy közülük felsóhajt a nagy égre,
Mért is lettem katona szeretője.

Borsa felől jön egy fekete felhő,
siess kislány mert megver a nagy eső.
Nem sietek kapok én még szeretőt,
Arra kérem a jóságos Teremtőt.

Virágéknál ég a világ

Virágéknál ég a világ,
Sütik már a rántott békát.
Zimmezum, zimmezum,
Recefice bum-bum-bum.

Bíró Marcsa odakapott,
Békacombot ropogtatott.
Zimmezum, zimmezum,
Recefice bum-bum-bum.

Puskás Gábor későn futott,
Neki csak a füle jutott.
Zimmezum, zimmezum,
Recefice bum-bum-bum.

Zörög a kocsi, pattog a Jancsi

Zörög a kocsi, pattog a Jancsi, talán értem jönnek,
Jaj, édesanyám, szerelmes dajkám, de hamar elvisznek.

Érik a szőlő, hajlik a vessző, bodor a levele.
Két szegény legény szántani menne, de nincsen kenyere.

Van veres hagyma a tarisznyába keserű magában.
Szolgalegénynek, sej, a szegénynek, de kevés vacsora!

A krokodilus

A krokodilus a Loknesz partján
Csücsül a farkán és meditál.
A feje félig ki van a vízbõl,
S a zebrapépből nem jutott már.
A krokodilus nem mást csak rumot iszik.
S a neje nem bánja, ha vele iszik.
A krokodilus a Loknesz partján
Csücsül a farkán és meditál.