A cserkészet megalapítója, kitalálója lord Robert BADEN-POWELL of GILWELL, cserkész becenevén Bi-Pi. 1857 február 22-én született Londonban sokgyerekes lelkész, teológiai tanár családjában. Teljes nevét, a Robert Stephenson Smyth Baden-Powellt családja történelmi nevezetességü személyiségeitõl örökülte, anyai nagyapja John Smyth, Erzsébet királynõ jeles kapitánya volt, akit  “a királynõ kalózaként” is emlegettek, keresztapja Robert Stephenson, a mozdonykészítö George Stephenson fia volt.  Hároméves korában vesztette el édesapját, az árván maradt hét gyereket édesanyjuk nevelte fel, s korántsem rosszul, hiszen valamennyi gyerek sikeres életpályát futott be.

Robert már gyermekkorában kitünt életrevalóságával, kitartásával, természetszeretetével. Négy bátyjával gyalogtúrákat, hajóutakat tett, vadászott, járta a természetet és természetesen tanult, a Charterhouse Intézet ösztöndíjasaként. 19 évesen lett hivatásos katonatiszt, alhadnagy a 13. Huszárezrednél – ez volt a hivatalos neve annak a lovasezrednek, ahová beosztották és amely akkor Indiában állomásozott. Indiai és afganisztáni szolgálati évei alatt kiváló megfigyelõképességgel rendelkezõ felderítõtiszt vált belõle, aki katonapedagógiai tapasztalatait remekül haszonosította  akkor, amikor újoncait szoktatta a gyarmati ezredekben teljesített kemény szolgálathoz.  1883-ban alig huszonhat évesen már százados, 1884-ben Afrikában Zuluföldet térképezi, utána Málta kormányzójának szárnysegéde és örnagy lesz. 1895-ben afrikai katonai expediciót vezet az aszanté törzs földjén, felderítö tapasztalatait az Aids to Scouting, Segédkönyv a felderítöknek  címü munkájában teszi közzé. 1899-ben Délafrikában a búr háború tevékeny résztvevõje. Mafeking városka védelmét bízzák a fiatal ezredesre. Két hegyivadász zászlóalj fölött parancsnokol, 1250 fegyveressel védi a délafrikai angol jelenlét  számára kulcsfontosságú kis települést  217 napon át, mindaddig, míg 1900 május 17-én meg nem érkeznek a felmentõ csapatok. Egész Anglia újong, a fiatal katonatiszt rövid idõre új feladatot kap, megszervezi a délafrikai lovasrendõrséget, amelynek egyenruhája majd  a késõbbi cserkészegyenruha egyik ihletõ forrása lesz,  aztán elõléptetik, kitüntetik és Angliába vezényelik, a  brit lovasság felügyelõjeként. Itt tapasztalja elõször, hogy mekkora a különbség a gyarmatokon, természetközelben, veszélyeknek is kitett, nehéz  körülmények között felnövekedõ, felelõsségteljes szellemben nevelt fiatalok, s a századforduló angol  anyaországában immár mind gyakrabban az utcától  “nevelt” ifjak között.

Hamar rájön arra, hogy sikeres ember, tekintélye van, az Aids to Scouting sikerkönyv, föként a fiatalok olvassák. Mi lenne, ha az õt foglalkoztató kérdés, a fiatalság nevelésével kapcsolatos aggályai ügyével  közvetlenül a fiatalokat próbálná állásfoglalásra bírni,  nekik mondaná el ezzel kapcsolatos véleményét? – teszi föl magának a kérdést és gyüjteni kezdi új könyve, a Scouting for Boys anyagát. Közben, mert “a pudding próbája az étkezés”, megszervezi a történelem elsõ cserkésztáborát, 1907 nyarán huszonnégy fiúval táborozni megy a Poole Harbour közelében levõ Brownsea szigetre. 1908 elején megjelenik új könyve, tulajdonképpen hat füzetben. Alcíme Handbook for Instruction in Good Citizenship, mármint Kézikönyv a jó polgár kiképzéséhez, célja pedig a felnövekvõ nemzedéknek az igazi életre való felkészítésre való buzdítása. 21 tábortüzi beszélgetés ez, cserkészéletrõl, a cserkészetrõl. Sikere óriási, sorra alakulnak a cserkészõrsök és csapatok, mi több, nem csak Angliában. Így 1908 január 24-én a londoni YMCA székházban kihírdetheti a cserkészmozgalom megalakulását. 1910-ben már 11 ezren tevékenykednek csak Angliában és a cserkészet világmozgalom. Az altábornagyot, mert ekkorra ismét elöléptetik, VII Edward az új mozgalom irányítására kéri fel. Õ elvállalja a tisztséget, 1912-ben világ körüli uton szemlézi a világ cserkészcsapatait és mindenütt tomboló lelkesedéssel fogadják. Igaz, a világháború visszaveti a cserkésztestvériség ügyét, de 1920-ban Londonban találkozhatnak a világ cserkészei az elsõ nemzetközi cserkésztalálkozón, dzsemborin, ahol augusztus 6-án a világ fõcserkészévé kiáltják ki  Bi-Pi-t. Itt 27 ország 8000 cserkésze találkozott, s ettõl kezdve rendszeressé válnak az ilyen  találkozók. (1924, Ermelunden, Dánia, 1929 Birkenhead, Anglia, 1933 Gödöllõ, Magyarország, 1937 Vogelenzang, Hollandia, 1947 Moisson, Franciaország, 1951 Bad Ischl, Ausztria, 1955 Niagara, a kanadai oldal, 1957 Sutton Park, Coldfield, Anglia, 1959 Makeling Nemzeti Park, Fülöp Szigetek, 1963 Marathón, Görögország,, 1967 Farragut State Park, USA, 1971 Asagiri Heights, Japán, 1975 Lillehammer, Norvégia; legutóbb Dél Korea, majd Hollandia adott otthont a cserkész világtábornak.) Ezidõtájt a tábornok felesége a lánycserkészet megalapítójaként maga is fõcserkész lesz, a lánycserkészeté. 1937-ben Kenyában telepednek le, Bi-Pi ott hal meg 1941 január 8-án, nyolcvannegyedik születésnapja elõtt.