2018. július hónap bejegyzései
Tábori képgaléria
Cserkésztábor beszámoló
Barát-kút
2018. július
Július 4-én, szerdán, gyönyörű napra ébredtek a csobánkai Cserkészcsapat vezetői, akik reggeli indulással nekivágtak az idei pilisi Cserkészkörzettel közösen megrendezett cserkésztábornak és annak elő-táborának. A munkálatok egyből elkezdődtek, így hamar elkészültek a legszükségesebb építmények. Pár fárasztó nap után elkészülten és büszkén várhattuk a szombaton érkező fiatal cserkészeket, hogy a tábort hivatalosan is megnyissuk.
Nem is haboztunk, cserkészekhez méltóan, állandó lehetőséget biztosítottunk a gyerekeknek szórakozásra, közösségi élet tovább építésére, lelki és fizikai javak fejlesztésére. Minden nap várta valami egészen elképesztő az ott táborozókat, legyen szó strandról, métáról, vetélkedőkről, szabad ég alatti alvásról, próbatételekről vagy akár a cserkészet alapítójának, egykori esküvőjének újra játszásáról.
Ezek az élménydús és maradandó programok nem jöhettek volna létre a pilisi körzet összehangolt és finoman kivételezett munkája nélkül, ami azt a célt szolgálta, hogy a több, mint 250 táborozó olyan pluszt kapjon, amit egész évben mesélhet majd otthon és az iskolában.
A tábor idejének a felén csapatunk legkisebb korosztálya is lejött hozzánk Esztergom közelébe. A megérkező hidegfrontnak köszönhetően akár fújt a szél és szakadt az eső, a vezetők rendíthetetlenül vágtak neki a kiscserkészek biztonságát jelentő sátrak és ponyvák felhúzásához. Szerencsére betegséggel és sérüléssel nem, csak kalandokkal és tapasztalatokkal gazdagodtunk aznap és a kiscserkészek biztonságuk tudatában hunyták le szemüket álomra a táborba költözésük első napján. Ők csak szombat estig maradtak velünk, de azt a kevés időt is olyan vidámsággal töltötték meg, hogy az frissítőleg hatott az egész csapat hozzáállására.
Reméljük, hogy a cserkészek és a kiscserkészek a megélt kalandok és a sok megtanult cserkész ismeret alapján azzal a jelmondattal mentek haza a másfél hétnyi táborozás után, amit az alapítónk hagyott ránk: jobb állapotban hagyjuk magunk mögött a világot, mint ahogy azt találtuk.
(Winkler Gellért)