Cserkész dalok

Leánycserkész induló

Liliomos cserkészzászlónk fenn lobog az égen,
Jertek alá magyar lányok, jó munkára készen!
Kéz a kézbe, egyet értve szívünk összedobban,
A jó Isten néz le reánk minden napsugárban.

Nékünk dalol minden madár, miénk a természet,
Sátraink közt pajkos szellő magyar zászlót lenget.
Vadvirágos erdő-mező víg dalunktól zendül.
Hegyek ormán, tenger partján magyar népdal csendül. 

Tiszta testben tiszta szív és áldozatos lélek,
Előre hát, magyar lányok, ez a cserkészélet!
Csillagokkal versenyt ragyog tábortüzünk lángja,
A világot átöleli szeretetünk lánca.
  

 A madár fütyüli már az ágon   

A madár fütyüli már az ágon,
Magyar cserkész a legelső a világon.
Hogyha megy, hogyha indul táborába,
A Jóisten mosolyogva néz le rája.
Kipakol és felveri sátorfáját,
Dalos kedvvel, vígan végzi a munkáját,
Ha dolgozik, énekel, táborozik lélekkel,
Akadályt Ő nem ismer a világon.
 

 Az én zubbonyomra     

 Az én zubbonyomra tíz gomb van felvarrva.
Tíz gomb van felvarrva az én zubbonyomra.
Ha nincs rajta tíz gomb, nem az én zubbonyom,
Mert az én zubbonyomra tíz gomb van felvarrva
vissza      

 Szívünk, mint a tűz, izmunk friss acél,
Égre néz szemünk, tudjuk ott a cél.
Bármit sújt a sors, jöjjön bármi vész,
Ajkunk csak dalol, szívünk tettre kész.
     

 Daltól hangos

Daltól hangos erdő, mező, berek,
Ahol járunk mi cserkészek.
Dalol a szív muzsikál a lélek,
Vele dalol a természet,
Aki dalol, sose fárad el,
Aki felnéz, sose csügged el.
Mert a dalt ajkunkra a Jóisten adja,
Ő ad erőt a nagy harcra.

Dobog a föld, lépéseink alatt,
Visszhangoznak a kőfalak.
Öreg házak közt ifjú cserkészek
Dacosan, keményen lépnek.
Nyisd ki, anyám az ablakodat,
Csókold meg a cserkész fiadat!
Szép Magyarországnak kicsi katonája,
Büszke szemmel nézhetsz rája.
 

 Ég a város   

Ég a város, ég a ház is,
Nem is egy ház, hanem száz is,
Tűz, tűz, tűz, tűz,
Jaj, de messze a kanális.
   

Fel, fel cserkészpajtás!

Fel, fel cserkészpajtás, fel, fel cserkészpajtás,
Fel a magas hegyre!
Szedjünk kék ibolyát, szedjünk kék ibolyát
A zöld nyakkendőre!
Jó a cserkész dolga,
Nincsen semmi gondja.
Hogyha megéhezik, hogyha megszomjazik,
Hátzsákját kibontja.
  
 

Fel, fel cserkészpajtás, fel, fel cserkészpajtás,
Fel a magas fára!
Ott van egy nagy szúnyog, ott van egy nagy szúnyog,
Jó lesz vacsorára.
Szívét máját esszük,
Csontját szopogassuk.
Ami hátra marad, ami hátra marad,
A lányoknak/fiúknak adjuk.
 
     
  

Nagy táborba indulnék

Nagy táborba indulnék, nem bírja a hátam,
Mindent összepakoltam, amit csak találtam.
Hej, édes kedves zsákocskám, én csak attól félek, (mitől te?)
Hogy, összenyomsz, és kiszáll belőlem a lélek.
     

Szellő zúg távol   

Szellő zúg távol, alszik a tábor.
Alszik a tábor, csak a tűz lángol.
Rakd meg, rakd meg, cserkészpajtás azt a tüzet,
Isten tudja, mikor látunk megint ilyet.
   

Szellőzúgásnak fárad a hangja,
Kis falucskának szól a harangja.
Szól a harang, szól a harang, bim-bam, bim-bam.
Lelkünk mélyén kél a visszhang, bim-bam, bim-bam.
 
  

Mmm…


Pattog a tűzön a fagally…

Pattog a tűzön a fagally, s a levél,
Néha a lángot felém fújja a szél,
Ott ülök magamban, s a tűzbe bámulok,
Arra időnként gallyakat dobálok.

Hogyha kialszik a tüzem, a tüzem,
Rá kanyarítom jó öreg köpenyem,
És ha a szememet lezárja az álom,
Alszom virradtig, s anyámról álmodom.