A Denevér őrs négy fővel állt a rajthoz, hogy teljesítse a 24 km-es távot a Pomázi 937. sz Szent Tarzíciusz Cserkészcsapat által szervezett teljesítmény túrán…
A kezdeti nagy erőbedobás ellenére a péntek esti eső által létrejött mocsár-tenger csak megnehezítette a dolgunkat, de a természeti erőkkel megvívott sikeres küzdelem után, az összes akadályt megoldva törtünk a mezőny élbolyába. Villámgyors tempóban haladtunk felfelé a Kő-hegyre, majd a Lajos-forráshoz. Egy kis pihenő után indultunk is tovább, és a célunk egyre csak a szemünk előtt lebegett, elérni épségben a Lom-hegyi nyerget, vagyis a Tölgyikreket. Mocsáron keresztül, derékig a sárban, vízben, haladtunk előre és futottuk a versenyt a szintidő megállíthatatlan visszafelé pergő másodperceivel. Törhetetlen lendületünk, és az örökös fiatalságunknak köszönhetően még az arcunkon is sár folyt. (Köszönjük Máté!) Haladván a végcél felé, sajgó lábaink már csak lomha puffanással érték a földet, mindegyik lépésnél, de mi nem adtuk fel. Mohón vetettük rá magunkat a csikóváraljai pontozó állomáson a szörpös poharakra,  majd megállás nélkül tapodtuk tovább a kijelölt útvonal talaját – még 300 méterig, míg dél nem lett, vagyis ebéd! Evés után pedig pillanatok alatt Pomázra értünk, hogy büszkén mondhassuk, 5 óra 48 perc alatt teljesítettük a “maratoni” távot.
Gratulálok a denevéreknek, és remélem, hogy a Búbos banka őrs és a kiscserkészek is ilyen izgalmakon mentek keresztül a 12 km-es táv teljesítése alatt.