2014. Január 4.-én találkoztunk a váci cserkészekkel.
A cserkészházban vártak már minket. 
Fiúk és lányok egyaránt voltak köztük. Mikor megérkeztünk, hirtelen csend lett és mindenki csak egymást bámulta. Végül ők jöttek oda hozzánk bemutatkozni. Hamar összemelegedtünk, mert Andris és a többi vezető mókás játékokkal láttak el minket. Ezeknek azonban hamar véget vetettek, és jött a várva várt esti „kaland”. Vegyes csoportokat alkottunk az azelőtti játékok alapján és meg lettünk jelölve színek szerint. Meghatározott időközönként engedték útnak a következő színű csapatot. Egy borítékkal indítottak el minket és abban mókásan le volt írva, hogy hol keressük a következőt. A csapatom és én „szerencsésen” elfelejtettük végigolvasni az egyik utasítást, így a következő állomáson nem jártunk sikerrel, de végül megleltük a borítékot. Mázlisták voltunk, mert nekünk ott volt Gellért, akinek az édesanyja a Polgármester, így nem volt „esélyünk” az eltévedésre. Az utolsó előtti feladatnál beértük az előttünk lévő csoportot, így várnunk kellett rájuk,hogy tovább menjenek. Végül az utolsó boríték azt rejtette, hogy menjünk vissza a cserkészházba. Mikor már mindenki visszatért, kihirdették a győztes csapatot.
Fiúk és lányok egyaránt voltak köztük. Mikor megérkeztünk, hirtelen csend lett és mindenki csak egymást bámulta. Végül ők jöttek oda hozzánk bemutatkozni. Hamar összemelegedtünk, mert Andris és a többi vezető mókás játékokkal láttak el minket. Ezeknek azonban hamar véget vetettek, és jött a várva várt esti „kaland”. Vegyes csoportokat alkottunk az azelőtti játékok alapján és meg lettünk jelölve színek szerint. Meghatározott időközönként engedték útnak a következő színű csapatot. Egy borítékkal indítottak el minket és abban mókásan le volt írva, hogy hol keressük a következőt. A csapatom és én „szerencsésen” elfelejtettük végigolvasni az egyik utasítást, így a következő állomáson nem jártunk sikerrel, de végül megleltük a borítékot. Mázlisták voltunk, mert nekünk ott volt Gellért, akinek az édesanyja a Polgármester, így nem volt „esélyünk” az eltévedésre. Az utolsó előtti feladatnál beértük az előttünk lévő csoportot, így várnunk kellett rájuk,hogy tovább menjenek. Végül az utolsó boríték azt rejtette, hogy menjünk vissza a cserkészházba. Mikor már mindenki visszatért, kihirdették a győztes csapatot.Az első helyezett mi lettünk,így győztesen indulhattunk haza a nagy kalandból!
Kis Janka – Búbos banka őrs
