Advent első szombatján tartottuk meg a hagyományos kézművesünket, ahol a kisebb cserkészek koszorúikat készíthették el. A kézműves után közösen vettünk részt szentmisén, majd kezdetét vette közös csapatestünk, ahol rengeteg játék és vacsora várt minket.
Minden évben közösen is megünnepeljük a karácsonyt!
Akkor ez idén sem lehet másképp!
December 20-án, vasárnap délután tartjuk a csapatunk közös karácsonyi ünnepségét, amely körülbelül este 8-kor ér véget a cserkészháznál. Találkozó: 16.45-kor a csapatotthonnál.
Amit hozz, hogy jól érezd magad:
– egy bögrét
– egy befőttes/lekváros üveget
– és az őrsvezetőd által megbeszélt üdítőt vagy süteményt
– és persze a jókedvedet
A PROGRAMRÓL RÉSZLETEK KÉSŐBB!
További karácsonyi programjaink:
december 20. (vasárnap)
Betlehemi láng fogadása a 11.00-s szentmisén
december 21. (hétfő) Fénylánc Magyarországért
Csak cserkészek (12+ korosztály felett) részére
december 24. (csütörtök) Betlehemes játékok
14.00-kor Református imaház
16.00-kor Templom
A képek száma folyamatosan bővül a cserkészektől összeszedett képekkel!
Szent Imre herceg (Székesfehérvár, 1000–1007 között – Veszprém közelében, 1031. szeptember 2.) Szent István király és Boldog Gizella királyné fiaként született.
I. István őt jelölte ki utódjául, és úgy nézett ki, hogy elhatározása elé sem a főpapság, sem I. István közvetlen hívei nem gördítenek akadályt. I. István felkészítette fiát az uralkodásra. Az „Institutio morum – Intelmek Imre herceghez” írásában adott személyes útmutatást az uralkodásra Imre hercegnek. (Ezt az írást, amelyet a király végrendeletének is tartanak, századok múltán a Corpus Juris Hungaricibe, a Magyar Törvénytárba is felvették.)
Imre a húszas évek végén elkerülve szülei udvarából bizonyára elfoglalta a trónörökös hercegeket megillető dukátust (valószínűleg a bihari dukátust), és apja reá bízta a „királyi sereg” parancsnokságát is. Ismeretes, hogy Imre viselte az „oroszok hercege/vezére” címet is, ám ennek értelmezése vitatott. Jellemzően mégis a királyi testőrség parancsnokságát értik alatta.
II. Henrik német-római császár halála után utóda, II. Konrád német-római császár hadjáratot indított Magyarország ellen 1030-ban. A győri csatában győztes magyar sereget valószínűleg Imre vezette. Bár a magyar sereg előtt megnyílt a lehetőség Bajorország felé terjeszkedni, I. István nem folytatta a csatát, békét ajánlott a császárnak, 1031-ben a császár fia (később III. Henrik néven lett császár) Esztergomban aláírta a békeszerződést. Valószínűsíthető, hogy a békekötésben Imre is részt vett. A békekötéssel Magyarország része lett a Lajta és a Fisha folyó közötti terület a Morva-mezővel együtt.
I. István a koronát át akarta adni Imrének, valószínűsíthető, hogy a később átalakított, koronázási palástként ismert miseruhát is erre az alkalomra készítette Gizella királyné. Imrét várva érkezett meg a hír, hogy Imre herceget vadászat közben egy vadkan halálra sebezte, 1031. szeptember 2-án belehalt sérüléseibe.
Szent Imre herceg a fiatalok és köztük a cserkészek védőszentje is, ezért november 5-én (csütörtökön) este 18.00-tól közös szentmisén emlékezünk meg róla.
Csobánkai cserkész szemmel az Őrség
Október 23-án hajnalban kisbuszokkal indultunk el 30 cserkésszel a hagyományos őszi portyánkra, Nyugat-Magyarország szegletébe, vagyis az Őrségbe, ahová még a honfoglaló magyarok telepítettek őrállókat, az ország nyugati kapujának védelmére. Innen ered a terület neve is.
A hosszú eseménytelen kocsikázás után egy gyönyörű, mesés őszi táj várt minket, amely rögtön feledtette a 4 órás monoton utazást. Szállásunk Kerkafalván egy típusos őrségi tégla ház volt kódisállással, ahol a vándorok, „kódisok” húzódhattak meg éjszakára vagy az eső elől. Persze nekünk ágy is jutott, nem kellett a bejárati ajtó előtt tanyát vernünk erre a pár napra.
Programban bőven volt részünk a rövid idő ellenére is. Csótár Rezső (Népművészet Mestere szakmai kitüntetés, 2006.) fazekas mester a nagyobbaknak a helyi pálinkák világába engedett belekóstolást, amíg a kisebbeknek a korongozást tanította. A mezőgazdaságból élő családok napi munkájából is kaptunk ízelítőt. Mivel a legeltetésre alapozott szarvasmarha-tenyésztés a meghatározó a vidéken, volt lehetőségünk boci kergetésre, tehenek simogatására, és még bikával is nézhettek farkasszemet a bátrabbak. Alaposan megi
smerkedtünk a veleméri és az őriszentpéteri, árpád-kori „fény” templomokkal, meglátogattuk a pityerszeri szabadtéri falumúzeumot, amely megőrizte az őrségi „szerek” régi életmódját, mert az épületek eredeti kinézetükben lettek helyre állítva. Fazekas múzeumot, több száz éves fazsindelyes szoknyás haranglábakat, és rengeteg látnivalót érintettünk még útközben. Persze ezek mellett maradt időnk túrázni az ottani erdőkben is, mivel portya nem múlhat el egy kiadós séta nélkül.
Képek hamarosan!
