Minden év december 21-én országszerte tüzek gyúlnak.
De mi található a kezdeményezés hátterében?
A legenda szerint a nándorfehérvári csata előtt a török hatalmas máglyát épített, hogy megrettentse a bekerített védőket… A maroknyi magyar védő válaszképpen sok apró mécsest gyújtott a vár fokán.
A tatárjárás után egy szerzetes látomásában az erdő mélyén lapuló lángocskák elindultak egymás felé, végül hatalmas fénynyalábbá egyesültek. Boldog Özséb hitt a látomásban, összegyűjtötte a bujdosó remetéket, az összeadódó tudás és hit fellobbantotta az akkori világ legfényesebb fáklyáját: a magyar Pálos Rendet.
Most rajtad a sor!
GYÚJTS TE IS LÁNGOT!
Találkozó 17.00-kor a Fő téren. Mindenki hozzon magával min. 1,5liter vizet és egy köteg rőzsét vagy fenyőlécet, illetve száraz fát, ami gyorsan, nagy fénnyel ellobban. Meleg ruha, sapka, sál, kesztyű és erős bakancs ajánlott viselet!
Dezső Tibor Attila madéfalvi református lelkész imája:
Isten, égi Atyánk!
Tehozzád fordulunk, mert te vagy egyedüli reményünk. A sötétség körülvesz bennünket, de most, amikor, kigyúltak csillagjaid, és meggyúltak a lárma fák fényei, fellángol lelkünk, mert most érezzük, hogy ott ahol ketten, vagy hárman összegyűlnek a Te nevedben, ott vagy velünk.
Imára nyílik ajkunk, és fohászkodunk szent hazánkért, melynek áldott földje szült, táplált, és nevelt. Légy oltalmazója ennek a hazának, mely otthont ad nekünk, és add, hogy oltalmazója, és megtartója legyen minden igaz életnek. Add, hogy ez a haza, melyért apáink vére annyiszor hullt, a miénk legyen. És ha lelkünkben lángra lobbant a szabadság szeretetének tüze, vezéreld cselekedeteinket, erősítsd hitünket, élesítsd elménket, hogy egyesült erővel szolgálhassunk kegyes akaratodnak.
A mélységből kiáltunk hozzád, e nemzetért, melynek tagjai vagyunk, mint a levél, mely az élő fához tartozik, hogy általa éljen és azt éltesse. Kérünk, nyisd fel szemeinket, hogy meglássuk az utat, nyisd meg elménk, hogy tudjuk, miként járjunk ezen az úton, nyisd ki szíveinket, hogy ne lankadjon hitünk, el ne veszítsük reménységünk, és mindörökre megmaradjon a szeretetünk.
Advent csendjében, midőn felzeng a régi ének, figyelmedbe és kegyelmedbe ajánljunk magyar családjainkat, jövőnk zálogait. Áldásod legyen, minden csepp könnyön, melyet szerető szívek hullatnak, hogy megtisztuljanak kikért a könnyek hulltak. Áldásod legyen, minden csepp véren, mely áldozatként földre hullva megszenteli a földet. Áldásod legyen, minden csepp verítéken, mely a gazdaember homlokáról földre hullva, megújítja az életet.
Te vagy napvilágom, Te vagy énekem,
Téged várlak Jézus, kínos éjeken.
Oszlasd el a homályt, űzd el a bánatot,
Ragyogjon fel rajtam, szép fényes napod.
Égő várakozás él minden szívben,
Bárha nem is tudja, téged vár minden.
Titkon epedőnek, jelenjél meg nyilván,
Találj meg mindenkit, ki élni kíván.
Találj meg mindenkit, aki elveszett,
Vigye dicsőségre, hatalmas kezed,
Hogy amikor eljössz az ég felhőiben,
Örömmel lásson meg minden földi szem.
Ámen!
