Cserkész volt
Bár férfi korában ismerkedett meg a cserkészettel, szívvel lélekkel azonosult vele. így ír erről Sík Sándor: „A negyvenkét éves férfi, a volt miniszter, a professzor, a világhírű tudós, nem csak a cserkészruhát vette fel, hanem beleélte magát a cserkészet lelkébe, életérzésébe, beledolgozta magát – a tudósra jellemző szakszerűséggel – a cserkészet sajátos pedagógiájába, kiképzési anyagába, a gyakorlati cserkészélet minden csínjába-bínjába…” Miniszterelnöksége idején is szívesen vette fel a cserkészruhát.
Részt vett a lelkigyakorlatokon és táborozásokon. Nélküle a híres gödöllői cserkész-világtalálkozó sem lett volna oly kiváló. De életének nagy műve volt a magyar cserkészet próbarendszerének kidolgozása. Az 1910 óta használt Baden-Powell-i angol alapokra épített próbarendszer helyén egy új, és a magyar nemzet ifjúságának szellemi és erkölcsi szükségleteire szabott tartalmú próbarendszert dolgozott ki.
Alappillére a Biblia és a magyar kultúra. Teleki mély meggyőződését mutatja, hogy a magyar lelkiség alaptényezői: a magyarság, a magyar létünkből származó európai mivoltunk és vallásosságunk, az Isten hit. Ezt tette a magyar cserkészet próbarendszere és a cserkészet nevelő sikerének kulcsává. Ahogy a cserkészek haladnak próbáról próbára, nemcsak gyakorlati ismeretekre tesznek szert, hanem lelki és szellemi kincsekre is.
Amint Teleki Pál mondta: “A cserkészetben fiatalokat igyekszünk szerencsés módszer szerint nevelni, olyan fiatalokat, akikből emberek lesznek. Becsületre, áldozatkészségre igyekszünk őket nevelni, egyenlőségben, testvériségben és önzetlenségben.” Teleki nemzetnevelő munkáját tragikus halála megszakította. Halála után, az akkori cserkészújság, a Magyar Cserkész ezt írta: “A hegycsúcson, melyről a messzi távlatokba tekinthetett, ott maradt felszerelése: Egy magyar fokos, az erő és önvédelem jelképe. Egy Bocskai-sapka, cserkésztábori fövegünk, rajta a hármas fogadalomra emlékeztető cserkészliliommal. És egy oldalzsák, az igénytelenség, a férfias keménység, és “magad uram, ha szolgád nincsen” megszemélyesítője. Hová ment gazdájuk? Merre vette útját? Sirassuk? Büszkék legyünk rá? Nem tudjuk. De annyi bizonyos, hogy öröksége életprogram minden magyar cserkész számára.”
Politikus volt
Tudását vitte Trianonba népességi térképpel, felkészültséggel, meg sem hallgatták. 1938 májusában az Imrédy-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere lett, főként a területi revízióval foglalkozott. 1938 augusztusában meghatározó szerepe volt a Magyarok Világszövetsége létrehozásában és programjának kialakításában. 1939. február 16-án, másodszor is elvállalta a miniszterelnökséget, mert bajban volt a “haza”. Hitler a magyarokat hívta a lengyelek elleni beavatkozásba, Teleki 1939 õszén megtiltotta magyar területen a német csapatok átvonulását. A német-lengyel háború után pedig befogadta a lengyel menekülteket, köztük mintegy tízezer lengyel-zsidót is. Segítette a szovjetek által lerohant Finnország önvédelmi harcát is a Finnországi Magyar Légió fölállításával. 1940-ben a német hadsereg látványos sikerei és a második bécsi döntés Magyarországot a németek mellé kényszerítette. A területi revízió folytatása, Észak-Erdély visszacsatolása fejében át kellett engedni a magyar területeken a Romániába tartó német csapatokat. Külpolitikailag már csak Jugoszlávia felé nyílt szabad mozgástér, ezért Teleki 1940. decemberében jugoszláv-magyar “örök barátsági szerzõdés”-t kötött.
Amikor 1941 márciusában Hitler elhatározta Jugoszlávia lerohanását, kérte Magyarország részvételét a támadásban. Teleki dilemmáját bonyolította az angol külügyminisztérium figyelmeztető átirata, miszerint: „Ha Magyarország bármilyen indokkal csatlakozna egy Jugoszlávia ellenes támadáshoz, úgy Nagy-Britannia és szövetségesei hadüzenetével is számolni kell”. Tisztában volt azzal, hogy az adott helyzetben Magyarország nem vonhatja ki magát a jugoszlávok elleni hadműveletekből. Azzal is tisztában volt, hogy Németország „végső” győzelme csak Hitler zavaros agyszüleményének terméke, hiszen az un. „angliai légi háborút” is elveszítette, és mások is bekapcsolódtak ellenük folyó küzdelembe. Nem vállalta a szerződésszegést, ezért a tragikus helyzetben április 3-ára virradóra fõbe lőtte magát.
Ezzel akarta figyelmeztetni és felrázni a magyar és a nemzetközi közvéleményt, megakadályozni az angolok hadüzenetét, ami átmenetileg sikerült neki: Churchill is fejet hajtott Teleki nemzetét óvó vértanúsága előtt. Egy kicsit Dugonics Titusz tettéhez vélem hasonlónak tettét.
Mit üzent írásaival? „Nehéz ma igaz úton járni, de lehet. Hit nélkül nem fogunk kivezető utat találni abból a nagy káoszból, amely ma a világon uralkodik. Minél kevesebb a becsületesség, minél kevesebb a tisztaság, annál több rendelet, annál több törvény kell, viszont annál kevesebbet használ.
Legszilárdabb meggyőződésem, hogy nemzetet csak igazmondással lehet nevelni. Szegeden a franciák lépten-nyomon azt kérdezik tőlünk egyes polgárok felől: franciabarát vagy németbarát-e az illető. Egy idő múlva meguntam ezt a kérdezősködést és azt mondtam: Ha Magyarországon tisztességes emberrel akarnak beszélni, s remélem ezt akarják, akkor “magyarbarátokat” keressenek. Nehezebb feladatot talán egy nemzedék sem kapott, mint éppen a mai, de mi legyünk büszkék erre a feladatra s a magunk erejét összetéve igyekezzünk azt teljesíteni, mert a legkisebb megingatás, össze nem tartás alapjaiban rendíthetné meg a nemzet egész épületét.”
A cikk: a Vigilia áprilisi számában jelent meg.