Földi létünk nem csak szenvedés vagy öröm. A fájdalmak és örömök egymást váltogatják, mint ahogy a sötétséget felváltja a fény, és a fényt a sötétség. Van azonban egy állandó fény a sötétségben is: amikor tekintetünket a földről az égre emeljük, ahol a csillagok fényében is Isten világosságát találjuk meg.

Ezekkel a sorokkal kívánunk mindenkinek áldott húsvéti ünnepeket!

Lét

Perzselve szikrázó axonok halmait
sercegve hűti elme magzatvize.
A megváltó válaszért zakatolva, itt
az állományoknak apokalipszise.

Mindhiába a súlyos földi miérttel
szótlanul állva a volt életek mellett,
de a lélek már nyugodalmat lelve békén
tudja, hogy őnékik nem vethettek véget.

Nem lesz aratása a nincs kalászának
és nem lesz őrlése a semmi szemének.
Mert a sírban gyötrődő értelmek helyett
csak egy van: reménye az Atyaistennek.

Ki teremtett kézből kóstolva a halált
engedted magad a kőnek sötétjébe,
s a Húsvét szülőcsatornáját feltörve
öntöttél értelmet az emberi létbe.

Remény, remény, remény, az egyetlen remény,
hol az elme göröngyös horizontjai
hajnali derengésben világítja meg
a döntött igen lélek gondolatait.
Szeged (2015.)