Szakál Antal Nagykamaráson született 1935. november 16-án. 1960. április 2-án szentelték pappá Budapesten.
Kántorként kezdte az Isten szolgálatát majd hosszú út után került Pomázra plébánosnak. Oldallagosan látta el a csobánkai Szent Anna plébániát 2006-tól. Három év súlyos betegség után 2011. november 10-én hazatért az Atyához.
Élt 76 évet!
“Mi is lehet egy élethivatás lényege egyetlen mondatban? Az áldozati teljes készség, a megajánlottság és a kitartás.”
Nyugodjék Békében!

Egy hosszú háromnapos portya után érkeztünk haza Gödöllőről, hol megnéztük a cserkészet és országunk múltját bemutató múzeumokat, megkerestük a törpbogyót, ölelkeztünk Erzsébet királyné szobrával, és nem utolsó sorban ráléptünk a Grassalkovich kastély több millióból felújított  gyönyörű füvére. Persze nem felejthetjük el a Mária-besnyői kegyhelytemplom szépségét és Teleki Pál sírhelyét sem. (Itt megjegyzendő, hogy a denevér őrs nem nézte meg jól a keresztet, így a lányok nyerték az esti vetélkedőt). Utunk során sikeresen elkerültük Hókuszpókot és Sziamiaút, de a közelségüket az újoncok igencsak megérezhették péntek este.

Muszáj megemlíteni a tábori legeket:

• Lacika egy ültő helyben képes megenni majdnem egy kg spagettit
• Máté sikeresen legyőzött 5 emberhúsra és friss őrsvezetőre éhes cserkészt birkózásban
• A nagyok kibírták Andris 8km/h gyalogtempóját
• A lányoknak sikerült helyesírási hibával leírniuk a nevüket az Erzsébet-park kavicsába
• A Zita kibírta a kibírhatatlant
• Bence semmitől sem fél, de mindenki fél tőle
• és a Gödöllői Jamboreen összesen csak “két nemzet vett részt”????

Hát ilyenek ezek a cserkészek!